- Sebastian - sóhajtottam félig mosolyogva - Christian kitekeri a nyakam, ha nem talála boxban minket.
- Máris öltözöm - engedett el bevetve, és tényleg indult is gyorsan átöltözni. 5 perccel később már a boxban voltunk, Seb Heikki-vel az időjárási adatokat tanulmányozta, én pedig a Webberéktől kapott és a szimulátorból szerzett telemetriát néztem át, immár vagy ezredszerre.
- Nyugi - állt meg mellettem Sebastian. Összerezzentem.
- Igyekszem - nevettem el magam idegesen - ülj be jó?
- Már megyek is - mosolygott, és futólag megsimította a kezemet. Elmosolyodtam. Átsétáltam az időjárás monitorhoz, és közben már fel is kaptam a fülesemet.
- Sebastian, a pálya hőmérséklete 16°C, a levegőé 13°C. Jelenleg nem esik, de nagyon valószínű, hogy fog. Először konstans köröket futunk, 10 köröd van az installációs kör után - magyaráztam Sebnek a rádióba, aztán a szerelőkhöz fordultam - srácok, első és hátsó szárnyakat egyforma dőlésszögre kérem.
A szerelők gyorsan megcsinálták a kért beállításokat, aztán Seb kiment installációs körre. A 10 körös etap után megvoltak az alapok, kezdhettük belőni a többi beállítást, egyiket a másik után. Mindenre megpróbáltam aprólékosan odafigyelni, nem akartam rögtön az elején hibázni. Nem figyeltem a többiek mért köreit, csak a saját munkámra koncentráltam. Tudtam, hogy Christian is figyel valahonnan, de legalább azt megnyugtatott, hogy bármit kértem, a szerelőim egyetlen szó nélkül megcsinálták. Úgy éreztem, hogy a kezemben tartok mindent, képes vagyok kezelni a helyzetet, és csakugyan így is volt.
- Túl sok a víz a pályán, nem lehet vezetni - panaszkodott Seb a rádióba, kb. az edzés negyedénél.
- Értettem - feleltem - gyere be.
Miután megérkezett, az időjárás monitorokat kezdtük figyelni. Úgy tűnt, javul még az időjárás, de nem tartósan. Próbáltam gondolatban összeszedni, hogy mit kell még megcsinálnunk, a papírjaimat és a telemetriát böngésztem hozzá. A tervezett 4 etapból egyet sikerült eddig teljesíteni, így még messze nem voltunk készen. negyed óra múlva Sebastian újra visszaült az autóba, és én melléguggoltam, úgy figyeltük Glock és a két Toro Rosso köreit a pályán. Látszott, hogy picivel jobb a helyzet, így engedtem Sebet megint kimenni. Újabb 10 kör után megint visszajött, hogy módosítgassunk. Megint esni kezdett, de nem volt annyira rettenetes, hogy nem tudjuk megcsinálni az utolsó két 6-6 körre rövidített szakaszunkat. Amilyen ideges voltam az elején, olyan nyugalom telepedett rám most. Mindennel remekül haladtunk, összességében az 5. helyen zártuk az első edzést, még az eső sem tudott minket jelentősen visszafogni. Szóval mosolyogtam, nem is, inkább vigyorogtam amíg kicsit összerámoltam a cuccaimat, és átsétáltam az irodámba, majd az ebédlőbe.
- Na mi a helyzet? - mosolygott Heikki mikor leültem mellé - jókedvűnek tűnsz.
- Az is vagyok - bólogattam elégedetten - összességében elégedett vagyok. Minden remekül ment, még az eső ellenére is.
- Látszik rajtad, hogy elégedett vagy - helyeselt nevetve - Ciaron arcán majdhogynem a félelmet láttam mikor megjelentél, ilyen szélesen mosolyogva. És Seben is látszik, hogy rendben van. El sem hiszed milyen más most, hogy te itt vagy.
- Szóval itt vagy - huppant le mellém Sebastian és maga elé húzta a nálam lévő telemetria mappát.
- Téged vártalak - vontam vállat - mit gondolsz? Jól ment minden?
- Jobban nem is mehetett volna - mosolygott rám. Ez volt a legeslegszebb mosoly amit valaha láttam. Az elégedett mosolya, egy szabadedzés után. És hiába esett odakint újra, számomra ezt a mosolyt az esőfelhők sem árnyékolhatták be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése