Part 13 - Madrid IV

- Na és most merre? - pislogott rám mosolyogva Sebi
- Az attól függ - feleltem - belefér egy múzeum is, vagy csak lazulunk? Van itt egy múzeum amit imádok.
- Oda megyünk ahová csak szeretnél - indított a be az autó motorját a pilóta
- Oké akkor itt ment ki és fordul balra - navigáltam. Kiderült hogy nem vagyok valami jó navigátor. Rengeteget nevettünk mire megérkeztünk a Madrid belvárosában található Thysseu múzeumba.

Sebit minden érdekelte, úgy járta végig a múzeumot mint egy kisfiú a kedvenc játékboltját. A múzeum után megnéztük a madridi városháza épületét, és a királyi palotát.

A legnagyobb szórakozásnak végül persze Madrid legnagyobb bevásárlóutcája a Gran Vía bizonyult. Szinte minden boltot végigjártunk, már csak a szórakozás kedvéért is. Még életemben nem nevettem ennyit egyhuzamban, bár ez Sebbel nem volt nehéz, folyamatosan viccelődött és állandóan fényképezett.

Egy szűk utcácskában találtunk egy helyes kis spanyol éttermet, itt ebédeltünk, aztán átsétáltunk a Parqe del Buen retiro nevezetű hatalmas parkba. Tudtam, hogy ezt a helyet Seb imádni fogja. Ez volt a legnagyobb park Madridban, területén egy hatalmas mesterséges tóval.

- Ez a kedvenc helyem itt - jegyeztem meg mikor a hatalmas tó partján sétáltunk. Hétköznap volt és még csak kora délután, így elég csendes volt minden.
- Olyan nyugodt itt - fűzte hozzá a német, szemével a tavon úszkáló kacsákat követve - imádom a Forma 1 minden pillanatát, de néha kell egy kis csönd, amikor nincs motorzaj és folyamatos rohanás. teljesen meg tudtam érteni, pedig én még csak félig voltam részese az egésznek. Elmosolyodtam és adtam neki egy puszit. Mivel jól ismertem a parkot, szándékosan elkerültem minden mozgalmasabb helyet, mindketten inkább a csendre vágytunk. A parktól néhány méterre volt a régi madridi városkapu, ami híres emlékmű is.

Itt kér 7 éves forma kisfiú odajött Sebihez és autogrambot kértek tőle. Annyira aranyosak voltak, ahogy megálltak előttünk, és egyik lábukról a másikra állva, halkan spanyolul motyogtak, hogy mit is szeretnének. Én meg ott álltam Sebi háta mögött, és igyekeztem suttogva fordítani neki amit mondtak. Még szerencse, hogy viszonylag egyszerű volt kitalálni, mert a spanyol tudásom enyhén szólva is erősen hiányosnak mondható. Az utolsó állomásunk a Debod templom volt, amit szándékosan sötétedés utánra hagytam, mert tudtam, hogy az este érdemes megnézni.

És kijelenthetjük, hogy ez volt a legjobb része a napnak. Csendes volt, sötét, és nyugodt. Nem is beszélgettünk végig, csak sétáltunk kézen fogva és élveztük a csendet. Nem is kellett más.
Valamikor éjszaka érkeztünk haza, így hamar aludni mentünk, egy gyors zuhanyzás után. Sebi bejött hozzám, és mellettem aludt. Az utolsó gondolatom az volt, mielőtt elaludtam, hogy ennél tökéletesebb napunk nem is lehetett volna.