Part 14 - Spa

A következő néhány nap Madridban gyorsan elrepült. Mire észbe kaptunk már a csomagjainkat pakoltuk össze.
Nem mondanám, hogy ideges lettem volna, inkább izgultam kicsit. Christiannal a végén abban egyeztünk meg, hogy én Madridból egyből Belgiumba utazom, hogy rendezzük a dolgokat. Seb persze rögtön mondta, hogy jön velem, neki sem árt, ha több ideje van visszarázódni újra a megszokott rendszerbe. Így kisebbfajta feltűnést keltettünk a reptéren, mivel a Red Bull magángépével utaztunk. Itt tudatosult igazán bennem, hogy mi fog történni velem, velünk. Chris szólt, hogy Britta, Seb sajtósa várni fog minket a reptéren, Heikki Huovinennel. Sebi sokat mesélt arról, hogy mi történik egész pontosan egy hétvége alatt, és Ciaron,
Webber versenymérnöke is nagyon segítőkész volt, viszont valahogy sejtettem, hogy ez nem lesz mindig így.
- A világért sem akarlak megijeszteni - mesélte egyszer Seb - de ha majd elkezdődnek a futamok Ciaron nagyon gyorsan átmegy akár alattomosba is, ha arról van szó.
- Én csak úgy játszom majd, ahogy ő is - feleltem egy vállrándítás kíséretében.
A repülőúton Belgium felé aludtam kicsit, bár hamar rá kellett jönnöm, hogy a repülőn való alvás egyáltalán nem pihentető. Nagyjából emberi formában sikerült leszállnom a repülőről, de hamar lerombolták bennem ezt a fajta feltételezést.
- Látom kicsit kialvatlan vagy - mosolygott rám Heikki.
- 1 hét Heikkivel, és megtanulod mit, hogyan csinálj - viccelődött Seb, és kezet fogott az edzőjével.
- Heikki Huovinen - nevetett a finn is.
- Sophia Bloom - fogtam vele kezet mosolyogva.
- Ő pedig Britta, Sophie - mosolygott rám Sebi.
- Örülök, hogy megismerhetlek - mosolyogtam a nőre, már elsőre tudtam, hogy mi jóban leszünk. Aztán mindkettőjüknek címezve hozzátettem - Seb már sokat mesélt rólatok.
- Tényleg? - Britta felvonta a szemöldökét és nevetett.
- Ne aggódj - mosolyogtam - csakis azt, hogy mennyire pótolhatatlanok vagytok mindketten.
- Hát, minden esetre jó ezt hallani, nem? - nevetett Heikki.

Az autóban már ott volt Christian, amin persze egyikünk sem lepődött meg. Kivettem a laptopomat a bőröndömből, hogy máris nekiállhassunk a munkának. Én is tudtam milyen sok dolgom van még.
- Oké külön szobát foglaltam nektek - nézett ránk Chris a hotelban.
- Rendben - bólintottunk mindketten, aztán odasétáltunk a recepcióhoz.
- Jó napot - köszönt Seb udvariasan - a szobáink kulcsát szeretném.
- Szabad a hölgy nevét? - kérdezte én meg elhúztam a szám. Engem még nem ismertek. Ez is egy érdekes menet lesz.
- Sophia Bloom - feleltem mosolyogva - Red Bull Racing.
A nő végignézett rajtam, aztán Seben, de végül egyetlen szó nélkül adta a kezembe a kulcsomat.
- Ne is foglalkozz vele - jegyezte meg Seb már a szobánk folyosóján.
- Meg kell még ezt szoknom - csóváltam a fejem, és kinyitottam a szobám ajtaját. Ekkor ért fel utánunk Britta, és kezdte magyarázni Sebnek, hogy milyen programjai lesznek.
- Sophie itt van, hogy milyen értekezletek lesznek - mosolygott rám Britta - gondoltam egyszerűbb ha látod egy helyen.
- Köszönöm - pillantottam a papírra, miszerint másfél óra múlva ki kellett mennem a pályára. Seb ott állt mögöttem, és olvasta a listámat.
- Megyek veled én is - jelentette ki
- Rendben van - bólintottam mosolyogva. Becuccoltunk a szobáinkba, Sebi is elment átöltözni, és én is előhalásztam egyet az új csapatpólóim közül. Álltam a tükör előtt és néztem magam.
Új Red Bull pólóban, sötét farmerban és edzőcipőben. El se hittem, hogy ott vagyok. Hirtelen belém hasított a felismerés, és tetőtől talpig átjárt egy eddig ismeretlen érzés. Gyerünk Sophie, most kell megmutatnod. Mindenkinek aki nem hitt benned. Kihúztam magam, és elindultam, hogy összepakoljak néhány dolgot a táskámba. Amíg a pálya felé tartottunk a Christiantól kapott előző évi telemetriába mélyedtem. Sebastian nem zavart, hagyott dolgozni, és ez őszintén jól jött, mert picit le voltam maradva a 'belerázódással'. Kint már Christian várt ránk és beterelt minket a boxba, ahol még javában a kipakolás folyt.

- Minden épségben megérkezett, semmi nem sérült - jelentette az egyik szerelő amint megérkeztünk.
- Remek - bólintottam, igaz még név szerint senkit nem ismertem. De határozottan megvolt az az érzésem, hogy hiába a gyors mérnökcsere, a szerelőim megbíznak bennem, és nem tekintenek rám tapasztalatlan újoncként.
- Azt, hogy te hogyan mutatkozol be a szerelőidnek, rád bízom - mosolygott Chris - tőlem csapatépítő foglalkozást is tarthattok, amíg nem megy a munka rovására.
- Rendben - nevettem, és pár szerelő is kuncogott.
- Most korábban érkeztünk mindenki másnál, hogy legyen időd beleszokni a helyzetbe. De egyébként elég ha csütörtökön érkezel - magyarázta Christian.
- Jobb lenne a szerda - válaszoltam - az autó már szerdán itt van, úgy mindent felügyelni tudok. Nem szeretem, ha nem tudom pontosan, hogy mi történik a pilótám autójával.
- Rendben - mosolygott Chris - örülök, hogy így állsz a dolgokhoz.

- Azért vagyok itt, hogy mi legyünk a legjobbak – feleltem határozottan, majd Sebre pillantottam, aztán újra Christianra – ez a dolgom.

- Ez a beszéd, így kell ezt csinálni – bólogatott elégedetten a csapatfőnök – most akkor egyenlőre itt hagylak a szerelőiddel.

- Én meg elrabolnám picit Sebastian-t ha nem haragszol – érkezett meg mellém Britta – Heikki akar beszélni az új edzéstervedről.

- Rendben van – bólintott Seb, majd átölelt – a hotelban találkozunk. Ha megérkeztél gyere át, jó?

- Persze – mosolyogtam és figyeltem ahogy kisétálnak. Christian is eltűnt, így én egyedül maradtam egy csapat szerelővel.

- Oké srácok kezdjük az alapokkal – nevettem – Sophie Bloom vagyok, de bátran szólíthat mindenki Sophie-nak. Én nem az a fajta ember vagyok véleményem szerint akitől félnetek kellene, szóval bármi baj van, engem kereshettek. De azért jó lenne ha rend lenne. Az a célom, mint ahogy nektek is, meg Seb-nek is, hogy elsők legyünk, de az a célja a másik oldalnak is, szóval hajrá srácok, mindent bele!
A szerelők lelkes "tapssal" jutalmazták a rögtönzött beszédemet, én meg csak mosolyogtam. Tudtam, hogy ez volt a célom. Mindig is ezt akartam elérni, és most hogy itt vagyok, semmi sem állíthat meg.