Amint beléptem és becsuktam magam mögött az ajtót, el is
felejtettem, hogy miért is érkeztem. Több másik szoba is nyílt a garázsból, de
engem egyik sem érdekelt. A szemem a középen álló Red Bull-ra tapadt. Az
ablakokon besütő fény végigtáncolt a karosszérián. Lehet hogy mindez betegesen
hangzik, de számomra maga volt a tökély. Egyszerűen képtelen voltam levenni
róla a szemem. Leguggoltam a gép mellé és csillogó szemmel kezdtem
tanulmányozni, minden egyes négyzetcentiméterét.
- Gyönyörű igaz? – szólalt meg mögöttem Sebastian
- Jesszus Seb! – ugrottam fel és megfordultam
- Ne haragudj – mosolygott zavartan – nem akartalak
megijeszteni…
_ igazából azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek – kezdtem
el, és közben azon gondolkodtam vajon miért én kérek bocsánatot tőle és nem
fordítva.
- Ugyan már, te nem tettél semmit – felelte – én vagyok
mostanában túl ingerlékeny.
- Tudom, hogy voltak vitáid az előző mérnököddel –
jelentettem ki óvatosan
- Vitáim? Nem mondanám… inkább veszekedéseim – letelepedett
a falhoz, én pedig leültem mellé – 2 éve jártam egy lánnyal. 3 hete derült ki,
hogy a barátnőm a mérnökömmel kavar. És nem is csak egy alkalomról volt szó.
Már legalább egy éve tart. Leah-nak csak a pénzem kellett. Rocky-t viszont
szereti.
- Sajnálom, hogy így alakult Sebi – húztam el a számat.
- Sebi? – vonta fel a szemöldökét, de mosolygott – a Seb egy
kicsivel férfiasabb
- De a Sebi jobban illik hozzád…legalább is azt hiszem –
nevettem el magam
- Hát legyen – forgatta a szemét színpadiasan – öhm…elviszlek
a szállodába jó? Késő van…
- Rendben – bólintottam és felálltam a fel mellől
- Mikor írod alá a szerződést? – kérdezte
- Holnap – válaszoltam – aztán visszautazok Los Angelesbe
hogy rendezzem ott a dolgaimat. De bevallom Christian egy mondata jár a fejemben
amióta kijöttem az irodájából. Azt javasolta költözzek Svájcba.
- Igen, ha a Forma 1-ben dolgozol tényleg praktikusabb
Európában laknod. És Svájcban nyugalom van. Tényleg érdemes lenne megfontolnod.
_ Tegyük fel, hogy úgy döntök Svájcba költözök. Hogyan
tovább? Svájc azért nem egy kis ország – húztam el a számat
- Nem fogod elhinni amit most mondok, de a ház ami az
enyémmel szemben van egy öreg házaspáré volt. Az unokáik szeretnék eladni, csak
éppen még nem találtak rá vevőt – nézett rám
- Oké azt hiszem tényleg el kell rajta gondolkodnom –
bólogattam
- Ha eldöntötted szólj és én segítek amiben csak tudok. Oké?
– mosolyodott el
- Rendben van – indultam el kifelé – csak tudod sok minden
köt a házhoz L.A-ben
- Ott élnek a szüleid is? – kérdezte Egy pillanatra
megfagytam, de aztán vettem egy mély levegőt.
- A szüleim…meghaltak egy autóbalesetben mikor 2 éves voltam
– magyaráztam, közben hallottam, hogy elakad a lélegzete – én és a bátyám
Robert a nagymamánkkal nőttünk fel. A nagyi meghalt mikor 19 lettem. Azóta
egyedül lakom ott. Rob Madridban él.
- Sophie én… - kezdte csendesen, de félbeszakítottam
- Semmi baj – mosolyodtam el – nem tudhattad.
Közben kiértünk a parkolóba. Autóba ültünk és elindultunk a
szálloda felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése