Part 11 - Madrid II

- Robert! - ugrottam a nyakába, ő pedig átölelt
- Szia - mosolygott - látom jól vagy
- Persze - engedtem el nevetve - Rob, bemutatom Sebastian Vettel. Sebi, ő a bátyám, Robert Bloom.
- Örülök, hogy megismerhetlek - fogott kezet vele Seb - már sokat hallottam rólad.
- Tényleg? - nevetett Rob miközben elindultunk kifelé - remélem csak jót
- Nahát Robert, te nem bízol bennem? - vigyorogtam
- Ne aggódj - nevette el magát Seb is - soha nem mondott rosszat rólad.
- Nem? Hát ez meglepő - pakolta be a csomagjainkat a kocsiba a két srác
- Vajon miért érzem úgy, hogy ti ketten tök jól ki fogtok jönni egymással? - forgattam a szemeimet és nevetve beültem a kocsiba. Amíg Robert vezetett,
Sebbel szinte végig a fociról beszélgettek. Na remek, az csak egy dolog, hogy versenymérnök vagyok, és nő, dehát nem szerethetek minden 'férfisportot'. Ezen elmosolyodtam, ahogyan az elsuhanó fákat néztem.

Robert Madrid külvárosában lakott, egy édes kertesházban. Higgyétek el, nem gyakran mondom egy házra, hogy édes. De ha mondom, akkor az a ház olyan mint a Roberté. Imádtam azt a helyet. A Los Angeles-i házunkra emlékeztetett. Az igazat megvallva szinte pontosan olyan volt. Amikor felkanyarodtunk a kocsifelhajtóra, láttam Seb szemében felcsillanni a felismerést. Rámosolyogtam.
- Na mi van már elvárod, hogy én cipeljem a cuccaidat? - nevetett Rob miközben igyekezett kivenni a bőröndömet a csomagtartóból.
- Légy férfi - nevettem el magam és bementem a házba. Sokáig nem jutottam, mert még az előszobában hallottam, hogy a srácok beszélgetni kezdtek.
- Nem tudom mit tettél vele - nevetett a bátyám - de határozottan jobb kedve van.
- Pedig elég ideges a futam miatt - felelte neki Sebi - úgy érzi felkészületlen...
- Pedig nem az - Robert újra felnevetett - ahogy Sophie-t ismerem, már régen átrágta magát minden egyes azon a pályán megtett körödön.
- Az lehet,mert biztos vagyok benne, hogy Christian folyton levelekkel bombázza - bólogatott Sebastian - ja, és Robert, hoztam neked egy RB-s pólót - tette még hozzá, a bátyám azonban nem tudta hova tegye, ezt a kis 'apróságot'. Ha őszinte akarok lenni azon is csodálkoztam, hogy ilyen könnyen vette a Sebbel való első találkozást. Néha olyan tudott lenni, mint egy rajongó tinilány. De tényleg.
- Öhm...köszi - hallottam végül a válaszát, majd lépteket, a ház felé vezető járdán. Beosontam a konyhába, és próbáltam úgy tenni, mint aki végig ott is volt.
- Alá is írhatom ha gondolod - tette hozzá Sebi ártatlanul, épp amikor beléptek a konyhába.
- És akkor bekeretezve kiteheted a falra - piszkálódtam, mire Rob felém küldött egy 'ezt még megbánod' pillantást. Seb meg csak nevetett.
- Pont olyanok vagytok mint én meg Fabi - jegyezte meg, aztán mikor meglátta hogy felvonom a szemöldököm még hozzátette - hiába sokkal fiatalabb mint én, ugyanúgy tud folyton piszkálni
- Értem én - nevettem el magam, és elkezdtem felfelé cipelni a bőröndömet a lépcsőn.
- Seb a tiéddel szemben lévő szobában alszik majd - szólt utánunk Robert
- Gyere megmutatom - fogtam kézen és húztam magam után, föl a lépcsőn. Kinyitottam az én szokásos szobámmal szemben lévő ajtót és mindketten bementünk.
- Jó lesz? - kérdeztem Sebit - vagy ha gondolod cserélhetünk is.
- Jaj nem, ez megfelel - felelte, de mintha máshol járt volna.
- Seb - álltam meg közvetlen mögötte, ahogy az ablakon bámult kifelé - mi baj van?
- Én csak...tudom kicsit bután hangzik, pláne tőlem, de kicsit tartok a futamtól - fordult meg, hogy a szemembe tudjon nézni
- Miért hangzana bután? Én is tartok tőle, de próbálok felkészülni rá - feleltem egy félmosoly kíséretében
- Remélem tudod, hogy nem miattad van ez - nézett továbbra is mélyen a szemembe
- Persze - bólogattam - igazából remélem, hogy ha így lenne, akkor megmondanád nekem.
- Így lesz - mosolyodott el végre. Nyugalommal töltött el, hogy láttam mosolyogni, tudtam, hogy már rendben lesz. De kicsit talán még mindig ott motoszkált bennem a tudat, hogy ő is tart a futamtól. Talán nem is volt negatív ez az érzés, de mindkettőnkben ott volt. Engem tagadhatatlanul eléggé foglalkoztatott a tudat, hogy ténylegesen is belépek a Red Bull Racing csapatába, és láttam Sebin is, hogy érzi a változást. Az egyikünk sem tudta mit hoz majd a futam, de mindketten reméltük, hogy jó páros leszünk majd. És én tudtam, hogy jó úton haladunk.