Másnap reggel a csengő hangja ébresztett. Hunyorogva
botorkáltam le a lépcsőn és kinyitottam az ajtót.
- Jó reggelt! – köszönt Seb. Ő már melegítőben és pólóban
álldogált a küszöbömön, hatalmas mosollyal az arcán – felkeltettelek, Ne
haragudj… csak gondoltam jöhetnél velem futni.
- Ha van fölösleges fél órád, és a nappalimban üldögélve
akarod tölteni akkor ha gondolod megvárhatod még összeszedem magam és veled
tartok – feleltem egy ásítás kíséretében
- Remek – vigyorgott töretlenül - szerintem zuhanyozz le először. Az majd
felébreszt.
Beengedtem, leültettem a nappaliba és tettem amit mondott. A
zuhany után felfrissülve és mosolyogva caplattam le a nappaliba. De Seb
mozgását a konyhából hallottam. Gyanakodva sétáltam át az említett helyiségbe
ahol Sebastian Vettel bizony kávét főzött. Megálltam, nekidőltem az
ajtófélfának és csak figyeltem mit csinál. Nem elég, hogy a hőn áhított
lehetőség, hogy versenymérnök lehessek csak úgy az ölembe pottyan… ráadásul
teszi mindezt díszcsomagolásban.
- Te jó ég – nevettem el magam – nincs még egy pasi a földön
aki kávét főz ilyen korán
- Ezt most vegyem bóknak? – nevette el magát és a kezembe
adott egy hatalmas adag kávét
Határozottan – bólogattam mosolyogva – egy angyal vagy,
köszönöm.
- Ugyan már – legyintett, de láttam, hogy elpirul
- Tegnap beszéltem a bátyámmal, és meghívott magához
Madridba látogatóba – néztem rá
- Ez remek, még a héten lesz is időd átrepülni hozzá – ült
le velem szemben a pult mellé
- És meghívott téged is – tettem még hozzá. Na ezen
meglepődött.
- Nem akarlak zavarni – felelte kicsit zavarban
- Dehogy is zavarnál- már én is eléggé zavarban voltam –
szeretném ha elkísérnél.
- Menjek veled Madridba? – kérdezte hitetlenkedve, mintha
nem is erről beszélnénk 5 perce.
- Hát…igen – feleltem – örülnék neki. De persze ha nem
akarsz nem kell…
Szívesen – szakított félbe – örülök, hogy elkísérhetlek.
Sebi egyetlen szó nélkül felállt, óvatosan magához húzott és
megcsókolt. Aztán csak álltunk ott, a másik szemében keresve a válaszokat a bennünk
lévő kérdésekre.
- Én… nem tudom – sóhajtott Seb – annyi kérdés van bennem
amire nem tudok válaszolni…
- Ez így…elég nehéz – bólogattam és újra leültem, majd ő is
ugyanezt tette – tudod, azt hiszem félek attól, hogy még el sem kezdtem igazán
a csapatnál dolgozni és máris… ennyire megkedvelek valakit…
- Megértelek – bólintott és megszorította a kezem
– Én csak… félek attól, hogy te nem érzed azt amit én… - a
padlót kezdtem bámulni
- Ettől ne félj – mosolyodott le halványan és átölelt
- Mit fog ehhez szólni Christian – kérdeztem halkan.
- Én a bátyádtól félek. Christől nem kell tartani – nevette
el magát
- Áh, Robnál neked nyert ügyed van – vigyorodtam el – te
vagy a kedvenc pilótája
- Komolyan – láttam rajta, hogy örül neki – talán szereznem
kéne neki egy Red Bull pólót?
- Le akarod kenyerezni? – vigyorodtam el
- Azt szeretném ha a húga a barátnőm lenne. Talán kéne
néhány jó pont a bátyusnál – mosolyodott el
- Szerinted beszélnünk kéne Christiannal? – kérdeztem –
mármint…
- Még az előtt, hogy esetleg mástól tudná meg – felelte Seb
– teljesen mindegy mennyire bujkálunk a média olyan mint egy sereg éhes cápa
- Hívjuk fel – tanácsoltam
- Mindenképpen meg kell tennünk – válaszolta
- Akkor menjünk és fussunk egyet végre, aztán elintézzük.
Robbal is beszélnünk kell – mosolyogtam.
- Rendben – pattant fel és már húzott is kifelé az ajtón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése