- Nos akkor most már bizonyára magadtól is rájöttél arra, hogy kihúznál minket a pácból, ha elvállalnád az állást - kezdte Christian szinte azonnal, amint az ajtó becsukódott mögöttünk - de nem szeretném, hogy azt gondolt, jobb híján választottunk téged. Több más, leginkább Swensea-beéli mérnök eredményeit és adatait néztük át. És végül az igazgatóval és Adrian Newey-val úgy döntöttünk, hogy te lennél a legalkalmasabb.
Sebastianra néztem. Ő valamit elmélyülten tanulmányozott a cipője orrán. Aztán újra Christianra pillantottam. Ő engem figyelt feszülten, láthatóan választ várva.
- Rendben van - bólintottam egy félmosoly kíséretében - elvállalom.
Abban a pillanatban Christian felugrott, átjött az asztal másik végére és magához ölelt. Nem igazán tudtam mit kezdeni a helyzettel, tanácstalanul Sebre néztem. Ő meg csak mosolygott.
- Chris...talán el is engedhetnéd - nevette el magát
_ Ne haragudj - mosolyodott el zavarrtan a csapatfőnök - csak nagyon örülök, hogy elvállalod az állást. Versenymérnök nélkül Sebastian nem ülhetett volna autóba Belgiumban.
- Én még csak most tudom meg hogy Sebastian mérnöke leszek - vontam vállat
- Még nem mondtad el neki? - Christian összehúzott szemöldökkel nézett a németre
- Nem - felelte Seb dacosan - úgy gondoltam majd te elmondod neki, ha ideértünk
Felállt a székről és kiment. Én pedig sóhajtottam egyet.
- Nézd el neki kérek - forult hozzám Christian - a viták és a bizonytalanság miatt kissé maga alatt van mostanában
- Hová mehetett? - kérdeztem. Bűntudatot éreztem és sajnáltam Sebet.
- Valószínűleg a garázsba. A gyárnak van egy saját garázsa. Seb általában oda megy ha egyedül akar lenni – válaszolta
- Talán meg kéne keresnem – sóhajtottam
- Rendben van – bólintott – akkor holnap aláírhatod a szerződést. Aztán vissza kellene menned Los Angelesbe, hogy elintézd a dolgaidat ott. Nem tudom, hogy gondolod, de mindenképpen praktikusabb megoldás lenne Európába költöznöd. Legalábbis a verseny szempontjából biztosan. A legtöbb pilóta pl. Svájcban lakik.
- Még meg kell gondolnom – válaszoltam, de tudtam hogy igaza van. És így közelebb lehetnék Roberthez is. Két hete voltam újra Los Angelesben de éreztem, hogy amíg Angliában voltam megnyugtatott a tudat, hogy közelebb vagyok a bátyámhoz. Korábban az emlékek kötöttek az oly kedves házhoz. Talán mostanra megtanultam, hogyan engedjem el a múltamat.
- Ja igen, majd elfelejtettem. Foglaltam neked egy hotelszobát amíg itt vagy. Majd kérd meg Sebet, hogy vigyen el a szállodába- tette még hozzá
- Rendben van – mosolyogtam és kiléptem az ajtón. Lementem a földszintre és körülnéztem. Meg is találtam amit kerestem: egy lépcsőt, mellette egy táblán ez állt : GARÁZSOK. Lent, egy folyosó volt több kisebb szobával, a legvégén pedig két nagyobb ajtó. Vettem egy mély levegőt és beléptem a SEBASTIAN VETTEL feliratú ajtón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése